Hogyan is kezdődött?
Ahogy kis
gólyaként megérkeztem a Miskolci Egyetemre nagy lelkesedéssel vetettem be
magamat a selmecbányai hagyományőrzésbe, ahol rögtön az első oktatáson kaptam
egy olyan feladatot egy végzős antropológus Firmától, hogy írjak esszét az
Antropológus Gavatásról. (Ennek eredménye itt olvasható.)
Már az
interjúk alapján beleszerettem a Gavatásba, és el is határoztam, hogy
újjáélesztem, de ezúttal olyan formában, hogy semmi köze ne legyen a selmeci hagyományőrzéshez.
Így szaktársam, Pomázi Szonja aljas A
szivárvány elbújhat mögöttem segítségével nekiálltam módszeresen
kigyomlálni a selmeci hagyományokra emlékeztető elemeket és új ötletekkel
tarkítani a mi Gavatásunkat.
Kihívást
jelentett még az is, hogy minket elsősöket, nem volt ki gavasson, mert senki
nem volt már gavatva az intézetben. Így elterveztük, hogy ebben az évben
először magunkat fogjuk gavatni, tehát magavatunk.
Az
eseményre végül 2016. március 22-én került sor a Liget sörözőben. A színes ruha
kötelező volt, plusz mindenki hozott magával egy debilindexet (bármilyen
tárgyat, amit lehetett indexnek használni - volt fénykép, söröskorsó, harisnyás
doboz). Érkezéskor mindenkit egy titokzatos választás elé állítottunk, hogy
kulturális, vizuális vagy alkalmazott, és a válaszától függően kapott egy ajándékfelest.
Majd a csapatok összeálltával indulhattak is a próbatételek: logikai kvíz,
betűfestés/dekupázs, zenealkotás kacatokból, szoborkészítés ruhadarabokból.
Mikor mindenki átment az összes próbatételen, megkezdődött a Törzsalapítás. A
tanárok, az elsősök és a felsőbb évesek alkottak egy-egy törzset. Megbeszélték
a törzs nevét, totemállatát, a hivatalos köszöntést, majd egyesével mindenkinek
az aljas nevét, ezután együtt elmondtuk az Esküt.
Ekkor
kellett rájönnöm, hogy több mindent terveztem, mint amennyi az időbe belefért,
így ettől a ponttól szabadon folyt tovább a jókedv és az alkohol, az ötleteimet
pedig megtartottam az elkövetkező évekre.
A
visszajelzések nagyon jók voltak, mindenki jól érezte magát, sokan dicsérték,
hogy elsőéves létünkre így össze tudtunk hozni az embereket, és bíztattak a
folytatásra, amit meg is ígértem. Rengeteget kaptam az intézettől, és most,
hogy a megszűntetés ellen küzd, még inkább úgy érzem, bele kell adnom
apai-anyait, hátha a lelkesedésemből ragad át másra is, és együtt kihúzhatjuk a
kátyúból a magyarországi antropológia oktatást.
Mucsi Eszter aljas Az
antropológia védőszentje
